Ha tegnap a Közel-Keleten mutattam be a harci helyzetet, úgy illik, hogy most az ukrajnai állapotokkal foglalkozzak. Ugyan ma nem mennék le hadműveleti szintre – hadmozdulatokról alig beszélhetünk, a front tíz métereket mozog ide-oda – de azért bőven akad hír, amivel érdemes foglalkozni, főleg a „hogyan tovább” tárgykörében.

(Képünk illusztráció)

Mivel az elmúlt napokban orosz ügyekkel kellett foglalkoznom, valószínűleg jogos az igénye annak, hogy legalább ma szolgáljak egy részletes hírösszefoglalóval a közel-keleti eseményekről, melyt most is a CTP-ISW napi jelentése alapján állítottam össze, és mivel tegnap este zárták le, a későbbi eseményeket nem tartalmazza, ellenben minden benne lévő információ ellenőrzött.

(Képünk illusztráció)

Törököt fogtam én ezzel a szegény kazanyi Istenanya-ikonnal, nem ereszt. Azt most hagyjuk is, hogy ezzel szemben ki fogott ereszt és miért, foglalkoztunk vele épp eleget annak idején, most inkább azt nézzük, milyen fejlemények mutatkoznak tegnap óta az ügyben, és azon is gondolkodjunk el: miért pont most kellett előkerülnie az ikonnak, mire lehet jó ez?

(Képünk illusztráció)

Hét vége is van, nekem is elegem lett kicsit a komoly és főként véres hírekből, foglalkozzunk ma kicsit könnyedebb dolgokkal, hiszen nem csak az lehet hír, amiben hullanak az emberek. Oroszországban most különösen sok, hogy úgy mondjam, rendkívüli esemény történt, melyek ugyan nem véresek, de igen tanulságosak és mindenképp meglepőek.

(Képünk illusztráció)

Látszólag értelmetlen a kérdés, mégis fel kell tenni: használ-e a független palesztin állam létrehozásának a Hamász? Nos, Jurij Macarszkij újságíró, a térség specialistája, aki jelenleg az ukrán hadseregben szolgál, egyértelmű választ ad a The Insider hasábjain: nem, sőt árt minden ilyen törekvésnek. Lássuk az érveit!

(Képünk illusztráció)

Miután három napon keresztül kénytelen-kelletlen Dagesztán ügyeivel kellett foglalkoznom, most visszatérek a közel-keleti helyzethez, mely időközben kicsit sem enyhült, sőt, ahogy a Tanúban mondanák: fokozódott. De lássuk a híreket, melyeket most is a CTP-ISW tegnap esti jelentése alapján állítottam össze.

(Képünk illusztráció)

Nos, megint itt van az a bizonyos „fogott figura”, megkezdett téma, amit a sajtómunkás nem engedhet el, amivel lépni kell, míg vannak az ügyben fejlemények, és a dagesztáni antiszemita demonstrációk esetében bizony vannak. Ahogy tegnap, úgy ma is az a legfontosabb kérdés, hogy ki volt felelős értük, ki szervezte a megmozdulásokat és miért tette ezt?

Tegnap ismertettem a dagesztáni antiszemita incidenseket, melyeket újabbak egyelőre nem követtek – a jelek szerint elcsitultak az indulatok, miután nagyokat üthettek a rendfenntartók. Az eseményeknek azonban vannak következményei, ma ezekkel fogok foglalkozni, és egy másik, alapvető kérdéssel: azzal hogy mi a csoda történhetett valójában?

Aki ma belenéz a komolyabb orosz nyelvű lapokba, könnyen azt hiheti, hogy áthelyezték az ország fővárosát Moszkvából Mahacskalába. Minden és mindenki Dagesztánnal, jobban mondva az ott lezajlott antiszemita demonstrációkkal foglalkozik, ráadásul joggal: az Oroszországi Föderációban fennállása óta még sosem volt pogrom. Most sem, de nem a szándékon vagy az igényen múlott.

(Képünk illusztráció)

Mivel tegnap – kénytelen-kelletlen – Gáza holnapjáról volt szó, ma beszéljünk Gáza tegnapjáról. Mármint nem a múltjáról, hanem a tegnapi napról, ugyanis befutott végre az ISW-CTP napi jelentése, amit viszont tegnap zártak le, így aztán az esetleges éjszakai vagy tegnap esti események még nem kerülhettek belé, ezzel szemben legalább pontos és ellenőrzött.