Soha még ennyi dolga nem volt az orosz hírszerző szolgálatoknak és megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy soha ennyi bajuk sem: a háború elmúlt éve folyamán hatalmas kudarcokat könyvelhettek el, lehet, hogy sikereket is, de az ő szakmájukban azzal nem szokás dicsekedni, szóval a nagyvilág csak a Nyugaton zsinórban lebukó orosz ügynökökről tud.

Nincs olyan orosz propagandamédium, ami ne köszörülte volna már a nyelvét a Teixeira- és Bils-ügyeken, és valljuk meg: nehezen is érthető, hogyan sikerült egy huszonegy éves kadétnak hozzáférést szereznie mindenféle államtitkokhoz (ha nem is a legkomolyabbakhoz), vagy hogyan volt képes a Haditengerészet egyik altisztje éveken át orosz propagandát terjeszteni anélkül, hogy lebukjon.

Lassan már senki sem tudja, mi zajlik Bahmutban: kivonul Prigozsin vagy marad, átadja a helyét a kadirovitáknak vagy a VDV folytatja a város maradékának ostromát, netán hagyják az egészet és elmennek piknikezni a közeli erdőbe? A világ legkomolyabb elemzői sem mindig igazodnak ki ezen a különösen kaotikus hadszíntéren, és bonyolítja a helyzetet az orosz fegyveres erők sajátos szervezetlensége.

Nincs mese, ha így mennek tovább a dolgok, külön tudományágat kell kialakítani, az orosz merénylettant, ugyanis egyre több az ilyen eset és egyre kevésbé érthetőek. Tegnap például Zahar Prilepin autóját robbantották fel egyes források szerint ismeretlen, mások szerint nagyon is ismert kezek, csak ha belegondolunk, az nem érthető, hogy miért.

Az orosz csodafegyverekről alkotott vélemény mára már hitbéli dogmává változott, aki hisz bennük, látja is őket, aki nem, az meg képtelen erre – a helyzet ennél jóval árnyaltabb, nem állíthatjuk, hogy egyáltalán nem léteznek modern orosz fegyverek, de azt igen, hogy a többségük nem több tervnél vagy rémmesénél, egyeseket azonban alkalmaztak már.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója mindig tartogat meglepő fordulatokat, elsősorban azért, mert már az elindítása is őrültség volt, a folytatása még inkább az, így a logikus észjárás csak csodálkozni tud a téboly fordulatain – ma azonban még a megszokottnál is különösebb dolog történt. A Wagner rövidesen elhagyja Bahmutot!

Nem akármilyen eseményre számíthatunk Budapesten holnapután, tehát jobb, ha mindenki vigyáz a bőrére: alig ér véget a CPAC, kis szusszanás után kezdődik a valódi verekedés. Mégpedig szó szerint, ugyanis valahol, valamikor, de mindenképpen május hatodikán és Budapesten rendezik az „European Fight Night”-ot, ami a nemzetközi szélsőjobboldal kiemelkedő „sporteseménye”.

A hír, ami ma délben bejárta a világsajtót, voltaképpen nem kellett volna szenzációként hasson, hiszen igazából tegnap esti vagy mára virradó éjszakai, de csak ma délben hozták nyilvánosságra. Az orosz kormány szerint Ukrajna az éjszakai órákban két drón segítségével merényletet kísérelt meg Vlagyimir Putyin orosz elnök kremlbéli rezidenciája ellen.

Így legyen ötösöm a lottón. Esküszöm, nincs semmiféle aktív kapcsolatom a Nemzeti Információs Központtal, remélem, még passzív sincs (az utóbbi azt jelentené ugyanis, hogy megfigyelnek, de kicsi fiú vagyok én ahhoz). Tegnap mégis két, egymástól homlokegyenest különböző álláspontról kiindulva ugyanarra az eredményre jutottunk a Pentagon-iratok kérdésében.

Nem tudtam, mi hiányzik világunk tökéletességéhez, elég sok mindenre tippeltem volna ebben a kérdésben, de most végre rájöttem: az, hogy Horváth József, „az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője”, akinek valóban van némi hírszerzői-elhárítói múltja, elmagyarázza nekünk az egyébként bonyolult Teixeira-ügyet.